Hagyományos, vagy vázszerkezetes ház?

A családi házak építési technológiájáról, ezen belül a vázszerkezetes technológiákról más vastag könyvek születtek. Általában ezek a művek igen részletesek. Azonban mielőtt nekikezdünk a vakolattípusok és vastagságok hatását elemezni a fal paramétereire, érdemes általánosabban áttekinteni a dolgokat és nem annyira az anyagfajtákat, hanem inkább a teljes technológiákat összehasonlítva.

Nem túl nagy méretű lakóépületek esetén a dolog elég egyszerű, mert alapjában két technológiáról beszélhetünk: a nehéz, téglából készülő (időnként hagyományosnak is nevezett), valamint a könnyű, azaz vázszerkezetes technológiáról. A „hagyományos technológia” kifejezés megtévesztő lehet, mert azt a képzetet kelti, hogy a könnyű technológiák valami újat, avangardot jelentenek. A műemlék épületeknél több példát találunk a Fachwerkhause-ként (porosz típusú falazás) emlegetett falazás, ami nem más, mint favázas épület.

Tekintsünk el azonban a történelmi kérdésektől. Napjaink beruházói számára sokkal lényegesebb a jelen, és főleg az építés technológiája és fizikája****. Ez utóbbihoz tartozik természetesen a hőszigetelési képesség, de az akusztika és a hőkapacitás. A technológiához pedig az építési idő és az összetettség foka.

HAGYOMÁNYOS FALAZOTT TECHNOLÓGIÁK

Kezdjük a technikától. A hagyományos technológiák esetén a vázszerkezetezektől eltérően a falak és mennyezetek építéséhez használt anyagoktól függetlenül – a nedves technológiák túlsúlyáról beszélhetünk. Ez első sorban nagy mennyiségű, nehéz berendezés használatát is jelenti, másodsorban igen időigényes, mert hosszú idő telik el a falak felépítésétől azok teljes terhelhetőségéig. Ez a falakban maradó, úgynevezett technikai vízzel van összefüggésben. Ez viszont annyit jelent, hogy a falak több fűtési szezonon át száradnak, ami befolyással van azok hőszigetelési képességére. Ennek a réteges falaknál nincs különösebb jelentősége, ahol a hőszigetelés egy külön rétegként készül. Azonban az egyrétegű falak esetén, ahol a teherhordó szerkezet egyben hőszigetelés is – a szigetelőképesség időszakos csökkenésével jár. Az ilyen falak fizikai paramétereiket tekintve viszonylag homogének (valamivel kevésbé homogének a falazóblokkokból készült falak, de írásunk szempontjából az ilyen kis különbségektől eltekintünk). Jellemző még rájuk az, hogy kevésbé bonyolultak.

VÁZSZERKEZETES TECHNOLÓGIÁK

A vázszerkezetes technológiáknál valamivel más a helyzet. Könnyű elemekből, nedves technológia nélkül (természetesen most eltekintünk az alapozástól, ami a falak és mennyezetek anyagától függetlenül szinte megegyezik) készülő válaszfalak nem igénylik a nehéz berendezések használatát, nagyon gyorsan elkészülnek, és rögtön elérik végleges teherbírásukat.

Tegyünk még hozzá egy fontos dolgot: napjainkban a vázszerkezetes technológiák esetén az előregyártás dominál. Ez annyit jelent, hogy az épület teljes szerkezeti szegmenseit szerelőcsarnokokban, steril, szinte laboratóriumi körülmények között készítik el, ahol minden rögzítési ponthoz kényelmesen hozzá lehet férni. Ez természetesen leegyszerűsíti a szerelést, de lehetővé teszi az eredményes ellenőrzést és az esetleges hibák kiküszöbölését. Vázszerkezetes építés esetén az elemek előkészítését olyan nagyfokú precizitás jellemzi, am elképzelhetetlen a falazott térhatárolók építésekor. Az épület összeszerelése a vázszerkezetes technológiával rendkívül rövid időt vesz igénybe, és csak a korábban már összeállított, viszonylag kis súlyú szegmensek beállítására és összekötésére korlátozódik. Ugyanakkor elkerülhetjük az építési terület nehézkes megközelítésével járó gondokat, vagy épp a szűk területen a nehéz gépek manőverezésével kapcsolatos nehézségeket.

A vázszerkezetes technológiák esetén nincs technikai víz – minden fizikai paraméter rögtön eléri a végleges értékét. A teljes művelet többé-kevésbé 3-5 napot vesz igénybe. Óriási előny még, hogy az összes szükséges szerelvényt a falakon belül lehet elvezetni, valamint az, hogy az épület használatának minden szakaszában szabadon hozzáférhetők maradnak. További előnyt jelent, hogy a végső felületeket gyorsan és precízen lehet kialakítani.

VÁZSZERKEZETES TECHNOLÓGIÁK TÚLSÚLYA

Egyelőre a vázszerkezet vezet a hagyományos falépítéssel szemben, és eltűnődhetünk azon, vajon miért is nem szorította még teljesen ki ez utóbbit. A válasz elég egyszerű: a vázszerkezetes technológiára támaszkodó konstrukciók gazdaságilag igazolhatók, ha viszonylag egyszerű szerkezetekről és korlátozott kiterjedésről beszélünk. Ugyanakkor az ilyen válaszfalak heterogének – a hőszigetelési réteg a szerkezeti elemek környezetében sokkal vékonyabb.

VÁZSZERKEZETES TECHNOLÓGIA FIZIKAI PARAMÉTEREI

Így észrevétlenül tértünk át a műszaki-fizikai paraméterek kérdésére, amiről további információkat a Vázszerkezetes technológiával készült épületek fizikája c. cikkünkben lehet olvasni. Az első és legnépszerűbb természetesen a már említett hőszigetelési képesség. Ez az a terület, ahol a vázszerkezetes technológia egyik legnagyobb előnye megmutatkozik. Az U együttható ugyanakkora értékét sokkal kisebb falvastagság mellett lehet elérni. A hagyományos téglás technológia esetén a külső falak vastagsága gyakran meghaladja az 50 cm-t, míg a vázszerkezetes falaknál általában ez nem több mint 30 cm. Kiválóan szigetelnek a léghangokkal szemben – általában jobban, mint a hagyományos falak. Sokkal rosszabb a helyzet a kopogó hangok csillapításával – ehhez egész egyszerűen szükséges a tömeg – amivel a vázszerkezetes falak egyszerűen nem rendelkeznek. Ugyan ez a tömeg-hiány eredményezi azt is, hogy a könnyűszerkezetes falaknak sokkal rosszabb a hőkapacitása. Ez azt is jelenti, hogy az épület belső mikroklímája kevésbé lesz dinamikus. Ez lehet hátrány, de akár előny is. Egyrészt az ilyen épület gyorsabban fog felmelegedni és lehűlni is, másrészt – egyszerűbb a hőmérséklet szabályzása.

Tehát, amint azt láthatjuk – nem beszélhetünk a technológiák hátrányairól és előnyeiről. Inkább tulajdonságok soráról, amelyek ismeretében a tudatos építtető kiválaszthatja a számára optimális rendszert.